Ritkán teszünk ilyet, de ezt most megosztjuk veletek, mert jól összefoglalja sokunk és sokatok érzéseit az eseménnyel kapcsolatban.
„Az alábbi levelet még a közmeghallgatás másnapján írtam, inkább nem küldtem el, nem akartam túl éles vagy elhamarkodott kritikát megfogalmazni, (eltettem piszkozatnak) de mivel egy hónappal később is igaznak tűnik minden sor amit leírtam, mégis elküldöm nektek.
A levél:
Nem hittem, hogy ennyire fájdalmas a közmeghallgatás szüzességem elvesztése. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt érdekes bizonyos szempontból az előadás a sikerekről, mert láttam hallottam tetszetős dolgokat.
De voltak dolgok amikről akkor is érzem hogy sántít, ha nem tudok semmi más infót, ilyen szinte minden dolog amit a felméréssel igyekeztek alátámasztani. Az a felmérés vagy simán nem is létezik, vagy csak egy szakszerűtlen irányított kamu. Az nem létezik, hogy 10,000 emberből nem hallottam olyanról akit megkerestek, nem beszélve arról, hogy ha csak telefonos a reprezentatívitás akkor máris semmit nem ér, mert kinek van manapság vonalas telefonja, nem beszélve az értelmiség azon jelentős részéről akik a munkáltatótól kapnak telefont, így kiesnek a vizsgált rétegből.
Szóval az nem sokat ér, így minden ami azon alapulva sikeres az több mint megkérdőjelezhető. A tanösvény, a sertés telep és több más dolog.
Az írásbeli kérdésekre adott válaszok jobbára semmitmondóak és a hölgy felolvasásában és hangsúlyozásában olyan volt mintha visszarepültem volna a szocializmusba és kisdobosként a tanárnő iránymutatását hallgatnám, hogy miről mit kell gondolni.
A szóbeli válaszoknál aztán elpattant bennem a cérna, de csendben maradtam, mert lehet hogy megmondtam volna a testületnek, hogy szedjék össze magukat és szálljanak le az arroganciával és kioktatással megtömött magas lovukról, mert velünk (az egyszeri választóval) ne beszéljenek így. Én semmit nem tudtam eddig a kőtörőről de ahogy az a kérdező könyörögve próbálta megértetni a testülettel, hogy nem szabály hivatkozásokat hanem megértést és főleg megoldást akar, miközben egyenként oktatták ki őt, és hangsúlyozták, hogy milyen régi jó barát a kőtörős, az vérlázító volt.
Akkor lett elegem, és akkor megértettem, hogy amíg ez a stílus uralkodik, addíg itt igazi képviselőség, igazi közcélokat szolgáló munka, probléma megoldás, a KÖZ igazi érdekeit kereső (és nem kitaláló) munka nem lesz….
Elnézést hogy csendben maradtam, kicsit forrófejű vagyok így vénségemre is, és tudom, hogy jobb így, mert mérgesen én sem tudok maximálisan objektív és udvarias lenni, így esetleg én is lesüllyedtem volna az arrogancia mocsarába…
Egy kalászi…”
2018.01.26.
